Csend van… Hosszú, mély, magába forduló csend… de lesz-e vihar? Ez a millió dolláros kérdés. Nemsokára kiderül. Sajnos ezidáig még a felhőket sem nagyon látni. Június 11-én új elnököt és vezetőséget választ a Magyar Közösség Pártja. „Hurrá!” Amennyiben a tisztelt olvasó egy kis iróniát vél felfedezni a soraimban, helyesen teszi. Ugyanis e három hónapos tetszhalottság olyan igazán „MKP-s” volt.

Amikor megalakult a Magyar Koalíció Pártja, bizony egy más világ volt. Az abszolút felvidéki magyar támogatottság kényelmessé tette a pártot és annak egyes tagjait. (Tisztelet a kivételnek!) A munka olykor háttérbe szorult és a pozícióharc, ill. a belső lobbi került előtérbe. Ennek a történetnek már tíz éve vége. Ennek ellenére akadnak olyanok, akik nem ébredtek fel, akik még mindig elhiszik, hogy minden rendben van – „hisz a magyarok majd úgyis ránk szavaznak”. Csalódást kell okoznom, nem így van. Ez is amolyan „MKP-s” hozzáállás.

Körülményesség, lassúság, megaalapozatlan magabiztosság és a munka hiánya. Mintha nem is ebben a korban és ebben az országban élnénk. Három hónap csend nagy luxus. Pedig oly sok mindenre lehetett volna… kellett volna(!) reagálni. A kettős állampolgárságtól kezdve, a pénzügyi botrányokon át egészen az iskoláink bezárásáig. Ehelyett inkább régi módszerekkel próbál a párt újjáalakulni… Urambocsá, de ez is olyan „MKP-s”.

Pedig nagy szükség van a sorok rendezésére. Miután ez megtörténik jöhetnek a még égetőbb kérdések. Merre tovább? Folytatódik e a magányos szélmalomharc és önámítás, vagy partnert keresünk? Frissítünk a párt működésén vagy marad a lomha rendszer? Végre a munka kerül az előtérbe vagy folytatódik a lobbizás a tíz éve jelentéktelenné vált pozíciókért?

Mindennek ellenére úgy érzem, hogy nem szabad temetni a pártot, mert igenis van benne potenciál. Az elmúlt tíz év alatt az MKP bizonyította, hogy regionális szinten nagyon erős. Láthatjuk, hogy struktúrái kitartanak és tagsága sem szóródik szét. Ám a szinten tartás kevés az országos áttöréshez. Itt kell az plusz amit egy karizmatikus elnök, tapasztalt és egyben friss pártvezetés, ill. lendületes működés adhat. Vihar kell ide, zápor és zivatar. Egy új arculat, amely elfeledteti velünk az utóbbi évek csendjét, eredménytelenségét és kudarcait.  

Ehhez kívánok a küldötteknek bölcs döntést az érsekújvári Országos Konferencián, a felvidéki magyarságnak és déli régióknak pedig kitartást! Töltsük meg együtt az „MKP-s” jelzőt pozitív, friss és lendületes tartalommal!

JUDr. Nagy Dávid

(Megjelent a Szabad Újság június 8-i számában.)