Vajon alkalmas lehet-e egy magyar zászló a közrend megzavarására Dunaszerdahelyen?! – nem bírtam szabadulni a gondolattól a DAC – Sároseperjes mérkőzés alatt. Történt ugyanis a mérkőzés előtt, hogy a beengedésnél a mellettem álló fiatal szurkoló egy magyar zászlót is be szeretett volna vinni a meccsre. A biztonsági szolgálat embere viszont elkobozta a zászlót (illedelmesen). “Miért?” – hangzott el a kérdés. „Mert ez a szabály.” – jött a válasz. Az eset viszont nem ennyire egyszerű.

Ahogy az életben oly sok mindent, a meccsek szervezését is törvények szabályozzák. A nyilvános sportesemények szervezéséről szóló törvény a politikailag motivált törvényhozás kirakatpéldája. Érdemes megfigyelni, hogy a törvény akkor született (2013/2014), amikor újból az első osztályban hangzott fel a DAC induló és lengtek a zászlók. Véletlen?

A törvény nem rendelkezik külön a zászlokról, hanem általánosan idegen országok szimbólumairól beszél. Ebbe a kategóriába tartoznak a zászlók is. A törvény értelmében viszont csupán akkor tilos idegen ország zászlaját a mérkőzésre bevinni, illetve azt a meccsen használni, ha az a közrend és biztonság megzavarásához vezethetne. A rizikósnak nyilvánított meccseken, mint pl. rendszerint a DAC – Slovan, vagy a DAC – Nagyszombat ez a kiskapu nem létezik. A rizikós meccseken egyszerűen tilos más országok szimbólumait használni.

Ezt tisztázva térjünk vissza a nyugtalanító kérdésre: Vajon alkalmas lehet-e egy magyar zászló a közrend megzavarására Dunaszerdahelyen?! Ott, ahol szervezetten felhangzik minden meccsen a Nélküled és a Himnusz; ott, ahol kizárólag magyarul zajlik a szurkolás, van magyar bemondó, a meccseket adja a magyar köztévé, stb. …, vagy épp ott, ahol 0 sároseperjesi szurkoló van jelen. A választ mindannyian érezzük ott legbelül, hát leírom: véleményem szerint, a fent említett esetben erősen vitatható a zászló elkobzásának jogszerűsége.

“Határtalan szenvedély” – hangzik a DAC frappáns mottója. Úgy néz ki viszont, hogy a törvényalkotó határt szeretne szabni a szenvedélynek. Veszélyes játék ez, ugyanis ahogy a régi mottó hangzott a DAC „több, mint klub”. Valóban az! Aki megélte tudja, hogy az a 90 perc több egy Fortuna ligás meccsnél. Sokkal több. Egy másfél órás manifesztum, melyben a felvidéki lét minden gyönyöre és szenvedése megfogalmazódik. Ez a pár perc ad erőt, hitet és kitartást a folytatáshoz úgy a pályán, mint a lelátón is.  Ne hagyjuk, hogy elvesszen!

JUDr. Nagy Dávid

(Megjelent a Csallóköz hetilap 37. számában.)